Azt hiszi, rá nem vonatkozik. Azt hiszi, vele nem fordulhat elő. Mert ő időben észre veszi. Mert majd ő segít magán.

Ja és erre nincs ideje, mert annyi embernek kell segítenie. És ő még bírja....de Borika néni már nem. Neki ugrik, vasárnap délben is. Miközben már ő is érzi, valami nincs rendben, mert néha oda-oda bök. De megy és amíg dolgozik, nem érzi. Mert olyankor nincs más, csak a kliens, a segíteni akarás és a szeretet. Nincs fájdalom, nincs odabökés.

Igen ez rólam szól. Hányszor hallottátok tőlem drága vendégeim, hogy miért akkor jössz, amikor már alig tudsz menni? Hogy fordíts magadra időt, mert te is megérdemled! Hogy az intelligens szervezeted először csak finoman jelez, ha nem érted, jól fenékbe rúg, ha abból sem értesz, pedig leterít, mint egy jó pankrátor.

És nahát, az én szervezetem is intelligensebb, mint én vagyok, pankrátor üzemmódra kapcsolt. Ez is egy tanítás. 

A tavalyi év egyik célja a "LASSÍTS!"volt. Terveztem, hogy kicsit lassítok, kevesebbet dolgozom, kevesebbet járok képzésekre, "kis" időt fordítok magamra és befele fordulok. Ahogy Nektek is mindig javaslom. De ugyanabba a hibába estem, mint ti: teljesült minden üzleti, tanulmányi célom és valahogy ez a magánjellegű pedig nem. Amikor elkap a szíj, mert olyan szépen alakul minden és még fejlődni akarsz! NEEEEEM! Megértettem. Fejlődni kell, anélkül nem lehet. De az is fejlődés, amikor magaddal törődsz. Hát most van erre is időm. Leterített a pankrátor, mé a szemem is leszorította, hogy csak én legyek és a fájdalom. És hogy legyen időm magamra figyelni és megérteni, mit jelent: TE VAGY A LEGFONTOSABB!

 Az első, ami eszembe jutott, amikor már egyáltalán gondolkodni tudtam: EZT A BETEGSÉGET AZÉRT KAPTAM? MERT KEVESET VOLTAM EGYEDÜL MAGAMMAL.

Müller Péter mondta:

Másokért élünk és másokkal élünk - de ennek határa van. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen.

Másokkal lenni ugyanis feladat. Nemcsak öröm - de nagy munka is. Figyelni, alkalmazkodni, kifelé fordulni, odaadni… És van, amikor már nincs mit adnod. Ilyenkor már csak a tartalékodat emészted, s észre sem veszed, hogy szüntelen önvédelemben élsz. 

 Különösen igaz ez rád, ha te is emberekkel foglalkozol.

Ha minden igaz, holnap lesz egy utolsó konzultációm, hogy valóban elkerülhetetlen-e a műtét.