Tegnap voltam egy utolsó konzultáción. Megszületett az "ítélet": EZEN CSAK A MŰTÉT SEGÍT!

Két másodperc, két óra hideg zuhany. Valahol az eszemmel tudtam, de valahol, ott mélyen, volt egy kis reménysugár. Amit ez a két másodperc elhomályosított. 

Magam is ledöbbentem, hogy 5 nap alatt is mennyit romlott az állapota a lábamnak. Az hogy volt egy alap fájdalom még a gyógyszerek mellett is, egy dolog. De hogy amíg 5 nappal ezelőtt rá tudtam állni segítséggel a sarkamra, lábujjamra, és most nem sikerült....úgy hanyatlott vissza, mint egy erőtlen tuskó. Ott álltam, én az erős, bátor, határozott és csak ez járt a fejemben: ÚRISTEN! ÚRISTEN!ÚRISTEN! EZ NEM IS AZ ÉN LÁBAM! 

Amikor kijöttünk, kértem a férjem, ne hozza fel a kocsit, hadd sétáljam le azt a 30 métert, mert meg tudom csinálni. Meg is csináltam. De nem a lábam, az akaratom. Üvölteni tudtam volna a tehetetlenségről, de muszáj volt mosolyogva lesétálni, botra, páromra támaszkodva, hogy legalább ő megnyugodjon. Aztán amikor beültünk a kocsiba, elbőgtem magam. Most először sírtam, most először éreztem a tehetetlenséget. Tudtam, össze kell szednem magam, a feladatra kell koncentrálnom, de azt is tudtam, hogy most hagynom kell egy kicsit magam sajnálni, sírni, dühöngeni. Egy kicsit!

Aztán jönnek a telefonok. Amikor senki nem tudja mit mondjon, de úgy érzi, muszáj mondania valamit, ezért jönnek a standard mondatok. És igenis, tegnap megengedtem magamnak, hogy bunkó legyek. És megmondjam azt, amire gondolok. És úgy ahogy jól esett. És de jól esett:) Aztán szép lassan megnyugodtam. Este még beszéltem egy barátommal, akivel nem  mindig volt kegyes a sors. Ő tudta mit kell mondani! "Ha ennek vége lesz, kiülünk kedvenc kávézónk teraszára, nézzük  hapsikat és irdatlan nagyokat röhögünk! Igyekezz végre, mert unom ezt a tökörészést!" 

De tegnap megtanultam, hogy soha nem fogod tudni még bele képzelni sem magad, hogy a másik ember mit érez. SOHA! Az ő fájdalma, az ő érzése, az ő lelke, az ő gondolatai. Ezért köszöni, nem kéri az önzetlen tanácsaidat. Jobb, ha megkérdezed, kíváncsi-e a tanácsaidra. Ha igen, akkor se a "ha úgy csináltad volna...." típusúakra kíváncsi. És ami a legfontosabb, és én eddig is mindig tiszteletben tartottam: Az ő választását!!! Joga van mást választani, joga van másképp cselekedni! Neked pedig jogod van őt ebben támogatni, vagy nem támogatni. Egy biztos a klienseimmel folytatott kommunikációm sokat fog változni a jövőben. Köszönöm, hálás vagyok érte! Megint tanulhattam valamit.

Ma már minden rendben, újra mosoly az arcon, cél előttem, jöhetnek a feladatok!!