Másfél hete volt a gerincsérv műtétem, tegnap pedig meg volt a varratszedés és az első kontroll. 

JELENTEM, NAGYON JÓL VAGYOK!

De kezdjük az elejéről...

Ha valakinek azt mondod, gerincműtéted lesz, a pillantásából látod, ahogy lát téged tolókocsiban, roncsként. És ha nem tudnál a szeméből olvasni, akkor hangot is ad gondolatának: "Jesszusom, te szegény!", "Atyaég, hát most mi lesz!", "Jól meggondoltad, annyi rosszat hallani!" Ilyenkor aztán jobbnak láttam hallgatni, mint kimondani, amire gondoltam.

Szerencsére nem nagyon volt időm gondolkodni a dolgokon, mert miután megszületett a döntés, hogy műteni kell, másképp nem javul, az állapotom pedig napról napra rosszabbodott, 3 nap múlva már a műtőasztalon voltam. 

A műtétről csak annyit, hogy onnantól kezdve hogy letolnak a műtőbe és hogy újra az ágyamban lehettem, egyetlen óra telt el. Aztán amikor jól kialudtam magam és teljesen magamhoz tértem, az volt az első gondolatom, hogy valami nagy baj történhetett, mert nem érzem az a pokoli fájdalmat a lábamban. Sőt a műtéti hegen és a csövön kívül semmit sem érzek, ami rossz lenne. De lehúztam a takarót a lábamról, és meg volt:) Sőt megmozgattam, és amikor végighúztam a kezem rajta érzetem! Az első mondat, amit felfogtam, az volt, hogy a férjem azt mondta, a műtét nagyon jól sikerült, minden rendben.

A fájdalomnak, ami annyira gyötört nyoma sem volt. Ami fájdalmas volt (ó, de hol volt ez ahhoz a fájdalomhoz, amit előtte át kellett élnem!), az a műtét helye és a cső, ami be volt vezetve, hogy tisztulni tudjon. Megfordulni nehéz volt, de amikor sikerült, ez a nyomó fájdalom is elmúlt. Amúgy is igyekeztek a nővérkék minden módon csillapítani a fájdalmunkat. Másnap reggel kihúzták a csövet, elmúlt ez a feszítő érzés is, abban a pillanatban. Fél óra múlva egyedül zuhanyoztam, majd egy kis pihenő után sétálgattam. De úgy ám, hogy aki nem tudta volna, hogy tegnap műtötték a gerincsérvem, annak eszébe sem jutott volna. Persze, hamar elfáradtam, hamar le kellett feküdnöm, de is egyre jobb volt. Negyedik nap hazajöhettem a kórházból. Az út kicsit kellemetlen volt, de azUramaLaci jól kipárnázta az ülést, így az is leviselhető volt. Amúgy is, aki lejut a műtétig, annak addigra megváltozik a fájdalomról alkotott véleménye, tűréshatára. Mi a szobában a csajokkal megbeszéltük, hogy a műtét előtti fájdalom sokkal rosszabb volt a szülénél is, ráadásul egy folyamatos fájdalom. 

Néhány eredmény, amit a műtét, és az a óta végzett gyakorlatok hoztak nekem:

• A legfontosabb, hogy elmúlt az az elviselhetetlen fájdalom. Mindez úgy, hogy a műtét után csak 3 napig szedtem gyógyszereket, azóta egy szemet sem.
  
  
• A műtét előtt még két lábon sem tudtam lábujjhegyre állni, mert a bal lábam összerogyott. A műtét után két nappal már sikerült két lábon 1-2 alkalommal. Ma már 15-ször emelem fel magam két lábon lábujjhegyre és tudok áthelyezkedni csak a bal lábamra. Kétszer pedig már csak bal lábon is fel tudom emelni magam lábujjhegyre. 
  
  
• Műtét előtt szinte teljesen le volt zsibbadva az egész bal lábam, jelentős területeken érzéketlen volt, a lábfejem olyan volt, mint egy tuskó, ami csak ott van velem és nehezíti a járást. Már a műtét után több helyen elmúlt a zsibbadás, de még érzéketlen volt e legtöbb helyen. Ma már a bal lábam kb. 20%-a zsibbadt csak, vagy érzéketlen. Azt már a műtét előtt is lemondta az orvosom, hogy a fájdalom megszűnik, de a zsibbadás és érzéketlenség megszűnése hosszú idő és kemény munka után szűnik meg. Esetleg abból maradhat is vissza valami. Ezt persze csak azért mondhatta a doktor úr, mert nem ismer engem:) 
  
  
• Tegnap megvolt a varratszedés, amit alig lehet érezni, és végre megszabadultam a bökő érzéstől. A kontrollon pedig nagyon megdicsért a doktor úr, mert sokkal gyorsabb a gyógyulásom a szokásostól.
  
  

Neki nem árultam el a titkom, de nektek holnap leírom, mi mindent tettem még az utasításokon kívül.

Még egyszer elmondom, ez a blog nem azért született, hogy rábeszéljelek a műtétre, sőt tegyél meg mindent, hogy elkerülhesd! DE! Ne akarj lebénulni, elviselni a napról napra rosszabb fájdalmat, csak azért mert rettegsz a műtéttől! Ebben a blogban sokat olvashatsz majd a műtétről, megelőzésről és rehabilitációról. Mindezt saját és vendégeim tapasztalatából. Ha bármilyen kérdésed van, tedd fel nyugodtan, válaszolok!